nulla-huszonnégy
Tizennégy elbeszelés. 24 óra.
A történetek napjainkban játszódnak, megragadva és felfedve azok árulkodó, illetve burkolt tüneteit a közvetlen környezetünkben, vagy éppenséggel valahol a világon, ahol bár más nyelvet beszélnek, de a mondanivaló ugyanaz, az olvasó elé tárva a legbanálisabb élethelyzetek lehetséges, de a legkevésbé sem kiszámítható forgatókönyvét. A főhősök és mellékszereplők, alakoskodó alakok és sertepertélő statiszták váltakozó elbeszélésmódban, a könnyed és vaskosabb humor által szerepükben megbillentve, vagy menthetetlenül letaglózva bukkannak fel a statikus kulisszák között is fordulatokban gazdag cselekményben.
ELŐKÉSZÜLETBEN
TARTALOM
Hajnal hasad
A szomszéd tehene megbotlik. Ami egy felső emeleti lakó privilégiuma, az az alatta lakó szomszéd átka. Ha minden reggel ugyanazzal a velőrázó zajjal repeszti szét a hajnal nyugalmát, egy véletlen személyes találkozás során kideríthető és akár megszüntethető annak az oka, de számolni kell azzal, hogy a tétovázó kutakodás és hézagos tényfeltárás újabb kihívásokat eredményez.
Photo by Miguel Baixa
szemelvények
… Miután megvizsgált, az orvosom nem értette, hogy hogyan kaphattam sérvet attól, hogy a hűtőszekrény legalsó rekeszéből, a hálós lecsópaprika és hónapos retek alól előbányásztam egy sárgadinnyét. Valami olyasmit mondott, hogy genetikai hajlamom lehet a megereszkedésre.
… Aztán egy kirakat előtt álltam meg, szemben egy szuperszonikus porszívóval, árcédula sehol, akár egy Bulgari tojásszeletelő a Champs-Élysées-n, felpolírozott ipari díszelemekkel, kesztyűs kézzel bontott informatikai alkatrészekkel és éles spot világítással, mintha egy Wagner-opera modern színpadi díszletét rendezték volna be egy sufniban. A monitoron futó reklámvideóban a szívófej egy görögdinnyét emelt meg, aztán leszippantotta volna a munkából hazaérő anyuka szoknyáját is, ha nem kapcsolja ki időben az okostelefonjáról.
Régen, amikor még a politikai korrektség és feminizmus szelei nem fújdogáltak ilyen kitartóan, és leadták a tévében a Tutti Fruttit, letépte volna és a kevésbé tehetős férjek is szaladtak volna hitelre megvenni a méregdrága porszívót. Komoly anyagi áldozat árán magukévá tettek volna egy porszívót, hogy aztán a lestrapált feleségüket nézhessék a kanapéról, aki kutyaszőrös mackónadrágban forgolódott a dohányzóasztal körül, kitakarva a tévéképernyőt, sopánkodva azon, hogy hozzájuk sohase járt bejárónő. Egy idő után már se a férjnek, se a feleségnek nem tűnt fel, hogy kutyaszőrös mackónadrágban csináltak dolgokat, úgy szállt el felettük az élet.
… De nem csak ő hordott magánál fésűt és archidratáló krémet. A férfiak klimax kultúrája látványos formákban nyilvánult meg. A Csoszlai a beszerzésről egy rozsdarágta, poloskaszürke Porsche 911 kabriót tolt be az árukiadó peron melletti széles parkolóhelyre, mert alacsony fordulatszámon mindig lefulladt, a magasabb fordulatszámot pedig a munkahelyi juttatások nem fedezték.
… Már a kültéri medence is bezárt, a napernyőket elpakolták, akárcsak a nyári színpad kellékeit. Pedig megnéztem volna még a szabad ég alatt egy bugyuta musicalt, valamilyen varieté műsort egy illuminált duettel és kánkánozó uszkárokkal, mellettem kimenő eleganciában, a Május 1. Ruhagyár megkímélt konfekció-darabjaiban elbóbiskoló nyugdíjasokkal, még egy érthetetlen nyelven nótázó bárzongoristát is, haknizó ripacsokat ünneplő vastapssal a végén, ölembe hulló falevelekkel, az előadás utáni whiskyvel, és még a kőtáblán játszott sakkparti felett is elácsorogtam volna a kora őszi, lagymatag szellőben abban a hiú reményben, hogy a napok rövidülése visszafordítható, vagy legalábbis feltartóztatható, és nem kell a sötétben felriadnom egy felém irányított ágyúlövésre, mielőtt rám csukják azt a téli szarkofágot.
A beltériben a klórgőz megrekedt a falak között; fullasztó volt és szinte mindig akadt valaki, aki a sáv közepén úszott: szürke hályoggal navigáló, alzheimeres aligátorok, a levegővételt Android applikáció alapján adagoló, csépelő maratonisták, fogyókúrázó polipok, akik nem tudták, vagy nem voltak hajlandók kimenteni magukat a szárazföldre. Útban voltak egymásnak, időről időre a félpályánál összecsaptak fröcskölő ordibálással és eleredt orrvérrel, míg az úszómester rájuk nem sípolt. De úgy tettek, mintha nem hallották volna, akár az alsósok a nyári úszótáborban. Egy ilyen rendbontó aztán a kasszánál is kiabált, követelve a vezérigazgatót, panaszkönyvet és betegképviselőt, miután a korára való tekintettel csak egy évre tiltották ki amiatt, hogy a padról a járóbotját külön berángatta a vízbe, hogy elégtételt vegyen.
… Arra nem számítottam, hogy a volt évfolyamtársamhoz hasonlóan még meg is ölel és hadarva, de ráérősen a nyílt utcán elmeséli élményeit a határokon átnyúló zarándokúton szerzett meglátásokról és az ott tapasztalt rendkívüli természeti jelenségekről, az új munkahelyen, az előléptetéssel járó magasabb fizetésről, a viccelődő főnök favicceiről, az irodából hazavitt tűzőgépekről és tintapatronokról, a háziorvos türelmesebb, tisztelettudóbb hozzáállásáról, a gyerek kiemelt helyéről a kórus első sorában és arról, hogy az élethez akarat kell és kitartás. Meg hit.
… A zömök, joviális turista most a Nyiszleit célozta meg udvarias gesztikulálással, turistás angol nyelven eligazítást remélve a legközelebbi fagylaltozóig, de ő legyező kézmozdulattal elhessegette, akár egy kéregető hajléktalant, úgy, hogy felé sem fordult. A külföldi hirtelen nem értette a lekezelő elutasítást, széttárta a karjait, aztán mosolyogva visszafordult a busz irányába és spanyolul tájékoztatta a társait arról, hogy itt nincs se fagyi, sem pedig kedves helyi lakos.
Altató
A mély álom alapos felkészülést igényel. A tévében leadott régi krimisorozatok cselekménye nem szolgál túl sok meglepetéssel. Egy íratlan forgatókönyvben, az álomvilág helyszínein viszont annál több izgalom és fordulat élhető át, illetve szenvedhető el, ahol egy kínos időutazás során megelevenednek a gyerekkori félelmek, hogy aztán a legváratlanabb helyen érjen utol minket a felnőttkori bizonytalanság.
Photo by Rob Laughter
szemelvények
A feje egyfolytában a mellkasára bicsaklott a makacs álmosságtól, mint egy elnyűtt játékmackó, egy platóról pottyant zsák liszt, egy félhivatásos bokszoló, aki életében először eltántorgott a tizenkettedik menetig egy plezúrokkal kipüfölt lila gőzben, a rászámoláson túl, roskadozva egy sámlin a ring sarkában, gépies bólogatással nyugtázva az edző utasításait, aki mintha földönkívüli nyelven beszélt volna hozzá, bízva abban, hogy a viszontagságos mérkőzésről egyszer hazatalál és végre a kedvenc párnáján álomra szenderülhet. Valamiféle lappangó dactól vezérelve, liftező szemgolyókkal visszatornázta a fejét, hogy aztán a megereszkedő állkapcsa által a szája maradjon tátva. Vajúdását szaggatott horkolás kísérte.
… És valóban ott ült a közönség: a szülők hada, a szokásosnál is nagyobb számban, mintha valakiknek több apuka is jutott volna, és a kollégáik is ott voltak munkaruhában, színes golyóstollakkal a köpeny mellső zsebében, hegesztőpajzsban, hajszárítóval hadonászva, a két ülés karfáján kihajtott kempingasztalon nyakkendős tárgyalásokat folytatva, dokumentumokat aláírva, a nagynénik és nagybácsik az NSZK-ból és Amerikából cowboy kalapban, nyakláncon csüngő drabális Mercedes-csillaggal, ami akkor még nem is volt divat, néhányan pótszéken és hokedlin állva, újságból csavart látcsővel, bőrtokos fényképezőgéppel, eldobható kockavakuval, vállra szerelt kazettás magnóval és góliát elemmel működő műszaki cuccokkal, a diri csírázó, borvirágos orral és a feje tetejére tolt aranykeretes szemüveggel, elégedetten pásztázva az eseményt és a vendégeket, a mama telis-tele aggodalommal, a papa egyre türelmetlenebbül, a nagyi, meg a Panka, Ferkó bácsi, a kárpitos a sarokház pincéjéből, colstokkal a füle mögött, kárpitosszeggel a szájában, Gyula, a kárpitos segédje, horpadással a homlokán, a focis haverok a foghíjas telekről, a haverok idősebb haverjai, akiknek át kellett engedni a pályát, és ha nem kapták meg, azzal fenyegetőztek, hogy felgyújtják az iskolaköpenyét, és egyszer fel is gyújtották, amire az anyja kiborult, és aztán lement a pályára, hogy kioktassa a „huligánokat“, és még kínosabb helyzetbe hozta, és folyamatosan heherésztek, állati hangokat adtak ki, és az osztálytársak, a stréber Dóri, Juci és Zoli, a strébernek is kevés Jancsi, aki már alsóban kopaszodott, a külön-külön és együtt is szarkeverő Zsolti és Kati, a másfél táblaszivacs vastagságú szendvicset három szünet alatt megevő Timi, a jó fej Csabi, Tibi és Évi, meg a többiek, akikről eddig azt hitte, hogy valahol ott vannak a színpad hátsó részén, vigyázzban állva és a kivasalt ünneplőben várják, hogy sorra kerüljenek.
… Lujzi néni az első sorban ült, két széken terpeszkedve, a lábai előtt heverő, szilánkosra törött karfával, pedig nagyon közelről beszélt a fülébe. Mindent értett. Közölte, hogy egyszerre két kapát fog beírni, pedig mindig ügyelt arra, hogy elégtelent mondjon, és azt is, hogy ennyi munka és előkészület után őt nem lehet így cserben hagyni. A szalámi és savanyú káposzta szagát is érezte a leheletén, amit minden délelőtt, a második és harmadik óra között magába lapátolt az egy szem konyakos meggy előtt.
… A nézőtéri erkélyeken házak ablakai pislogtak rolókkal és függönyökkel, idegenekkel. Akadt olyan is, ami téglákkal volt befalazva. Egy másik pálmafa-fényképes tapétával volt eltakarva. Megkönnyebbülhetett volna, ha szereplőből passzív nézővé válik, de ez lehetetlennek tűnt és továbbra is érezte a tekintetek tapadását. Embereket nem látott az ablakokban, csak sejtette, hogy ott vannak. Lámpákat kapcsoltak fel, oltottak el; baljós árnyak osontak el.
… Egy távolabbi ablakban viszont megpillantotta a párkányra támaszkodó Klári nénit, a fogorvost, aki most is mosolygott rá hófehér köpenyében, amit felül nem lehetett begombolni, mert lepattant volna a gombja. A rendelőjéből orvosi fény áradt, de meleg, befogadó árnyalatban. Türelmes volt, a kezelés minden egyes lépését előre bejelentette neki, egészen közel hajolt hozzá, a szemüvegén keresztül két tengerszemet látott. Integetett a színpad felé, talán válaszul a léggyel szembeni hadonászására, és várta őt az éves fogvizsgálatra. Mintha azt is üzente volna, hogy a lyuktömést fájdalommentesen, altatással fogja elvégezni.
A villamos is aluszik – s míg szendereg a robogás – álmában csönget egy picit … Eszébe jutottak a verssorok, egyik a másik után, pontosan úgy, ahogy József Attila leírta! És most a szavak el is hagyták a száját, de a közönség nem hallhatta. Most bezzeg senki sem figyelt rá. Hátat fordítottak neki, kártyapaklit vettek elő és bridzseltek, rágyújtottak és füstkarikákat fújdogáltak a színpadi reflektorok felé, sorban álltak csapolt sörért, perecért, vattacukorért a Bisztrónál a Bénázó Balázshoz, ami az utolsó sor mögött nyílt meg, és mindenki osztozott a teljes érdektelenségben a Ferkó bácsi kivételével, aki ugyanúgy ült egymagában, mozdulatlanul, és legalább ő hallhatta a szavalását, de mintha az anyja a konyhában mesélte volna, hogy ő két héttel ezelőtt meghalt!
… Kíváncsian körbepásztázta a kezelőfelületet, hátha talál olyan gombot, ami Transformers-szerűen átalakítja a kocsit öntakarító luxus garzonlakássá wellness sarokkal, gamer szobával, a lakáson kívülről feltöltött internetes hűtőszekrénnyel, amit még időben megtöltenek Heinekennel, négysajtos pizzával és brownie fagyival. Extra szolgáltatások is érdekelték. Biztos, voltak extrább szolgáltatások, csak meg kellett találnia a hozzáférést, a megfelelő ikont.
… A copfos játékosnak viszont ez nem tetszett és tiltakozásul kibontotta a haját, ami hosszú hullámokban bomlott a testére. A telefonjával felvette magát TikTokra, ahogy bénázó mozdulatokkal utánozza az ellenfelét. Erre sem ismerte a vonatkozó szabályt. Hátranyúlt a derekára rögzített borotvahabért, ami hál’ istennek a helyén volt, hogy gyorsan megjelölje a szabadrúgás helyét, mielőtt elfelejtette volna. De hiába nyomkodta az XL flakon adagológombját, a fehér hab nem jött, csak egy selypítő sistergés. Most látta csak, hogy Barbon Tradition hab volt nála, nem Gillette Fusion, amit nyilván az anyja pakolhatott be, holott tudhatta, hogy ő sohasem használt Barbont. Az apja használta régen, meg most, szocreál dacból. Bosszantotta a helyzet. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy kizökkentsék az amúgy is labilis nyugalmából.
Poloskák
Süketek párbeszéde. A szerelmi viszonyokban ritkán kiegyenlített a mérleg két nyelve; a pár egyik fele mindig másképpen képzeli el a jövőt. Közvetlen, őszinte kommunikáció híján egy kéretlen konferenciahívás a legféltettebb érzelmeket, titkokat fedheti fel. Az okostelefonok korában a vonalas telefonhívás nem kockázatmentes vállalkozás.
Photo by Jesús Hermamdez
szemelvények
… Nappal az órásmester begombolt fehér köpenyében, kusza ősz kobakjával, a precíziós miniatűr világához képest egy forgalomirányító rendőr mozdulataival átkiabált a zöldségeshez, kommentálva az aktuális gazdasági kilátásokat és politikai kilátástalanságot, a híradásokban ferdített és elhallgatott történéseket, a valódi álhíreket, a saját időszámítása szerint kronológiai sorrendbe állítva a „sorsdöntő“ eseményeket, néha a szomszéd kötöttáru boltból kilépő töpörödött néni bólogatásának és cigarettafüstjének kíséretében, meg azt, hogy milyen volt és lehetne, megnevezve a tétlenkedőket, átállókat és útonállókat, törtetőket és tehetetleneket, kompromittálhatókat és érinthetetleneket, a termetes bádogos pedig kilépett a műhelyéből a járda közepére egy gyűszűnyi kávéscsészével a medvemancsában, mormogott valamit, amit kevesen értettek, bemondott néhány érdektelen NB I.-es eredményt, a decens hentes és ugribugri úri szabó bevonásával mindenhez hozzáfűzött egy-egy gondolatot, nyomatékos útravalót adva a pökhendi kételkedőknek, aztán melegebb éghajlatra küldte a „kleptokrata rablóbandát“ és mindenki előtt elállta az utat.
… Összebalhézott a parkolóőr és a pick-up tulajdonos, a kerékpáros és a taxis össze is verekedett, letört visszapillantó tükörrel és nyolcas kerékfelnivel, a talponállóból pedig egyedül támolygott ki a törzsvendég a háta közepére kötött nyakkendővel, szélmalomharcot folytatva ismeretlen tettes ellen, félreérthetetlenül belegabalyodva egy kibicsaklott nyelvtörőbe, megfenyegetve az ősellenségét, aki még bent volt, vagy már napok óta arra se járt.
… Két házszámmal arrébb a száz éves falakat vigyázó, a négy évszakos kosztól befeketedett, permanens szükségmegoldásnak használt fagerendák, ráépített, fém színű panelek horpadt burkolata, a nyolcvanas évekből visszamaradt, kibelezett kapucsengő, hat számjegyű telefonszámmal szereplő cégtáblák és ujjlenyomat-olvasós kapunyitó éktelenkedett, amelynek kulisszájából gyakran az utcára lépett egy idősebb, mogorva tekintetű lakó, aki a hangja, öltözete és morgása alapján lehetett egyaránt férfi és nő, aki mit sem sejtett arról, hogy a gendersemleges kötözködés különös kategóriájába esett, és az utcában Géza nénire és Gizi bácsira keresztelték, magával vonszolva egy degeszre hizlalt négylábút, ami a felesleg egyensúlyozása közben a gazdája miatt bocsánatkérően nézett a járókelőkre, aki úgy káromkodott, hogy magát a bádogost kényszerítette illemtan óra adására és a fejében, betokosodott gondolataiban és az utcára köpködött kommentárjaiban a ház összetákolt, visszamaradt statikája köszönt vissza.
… Egyik változat sem tűnt szokatlannak vagy akár nevetségesnek rajta talán azért, mert teljesen átlagos külseje volt, akár egy kotyogós kávéfőzőnek, bár a szemöldöke nyílegyenes vonal mentén, egy-két milliméter híján majdnem összeért. És rajongott a tarka nyakkendőkért. Halloweenkor denevéreset viselt, nyáron pálmafásat, egy átlagos hétköznapon pedig angol telefonfülkéset. Egy híres, öregkorára megsüketült rockgitáros temetésén viszont csak szimpla feketét viselt gitár formájú nyakkendőtűvel. A hóbortok ellenére vagy azok miatt egyik felvételen sem mosolygott, vagy nevetett. A külsőségek ellenére unott, savanyú ember benyomását keltette, akinek a társaságában még a függöny által kitakart ruhafogas is elevenebb volt.
… A viccesnek számító jeleneteket megosztották egy privát Facebook-csoportban, ahonnan néha nyilvános felületekre is kiszivárogtak. Egy kolléganő a bérszámfejtésről hetek óta hiába próbált leszedetni egy ilyen felvételt, amin egy aktakupac fölött piszkálta az orrát, egy takarásban lévő kolléga felé mutatta a középső ujját, utána meg nem a megfelelő szelektív hulladékdobozba dobta a papírpoharat, és a kommentekben a teljes nevét és gúnynevét is leírták.
… Az egyik porolt és polírozott, míg a másik üveget tisztított és felmosott, a végén pedig Mystical Journey illatosítóval fújta be a szobát. A növényeket csak a titkárnő locsolhatta, aki elárulta, hogy a Kelemen néha beszélt a növényekhez, simogatta őket és nemzetközileg akkreditált arborétum okleveles botanikusát bízta meg azzal, hogy azokat „szimbiózisban“ tartsa. Vélhetően kedvesebben szólt hozzájuk, mint a legtöbb alkalmazotthoz.
Azt is elárulta, hogy a színházi látcső, amit ajándékba kapott az operett-táncosnőből lett kulturális államtitkár asszonytól, akkor került a polcról a keze ügyébe, ha a szemközti épületben adott balettórák leány és fiú tanulóit figyelte, akik néha tütüben, máskor pedig tornadresszben hajlongtak a rúdba kapaszkodva vagy egymás körül. Akadt olyan oktató, aki gyanút fogott és elhúzta a függönyöket.
… Beszámolt még a közvetlen munkatársakról írt kötelező, csapaterősítő jellemzések bevezetéséről, amit kisorsolt gofri- és melegszendvicssütővel kötöttek egybe, a vállalati hierarchia emésztésre gyakorolt jótékony hatásairól tejfölös lángossal, a fejvadászat és a horgászat „inherens összefüggéseiről“, képeket töltött fel az új szociális helyiségek felavatásáról, a kormánybiztos, majd a miniszter látogatásáról és a tárcaközi istentiszteletről. Szerepelt egyszer egy tévés vetélkedőben is, ahol némi segítséggel kitalálta, hogy a padlizsán egy gyümölcsfajta.
… Az örege bezzeg ezzel nem csesztette, pedig megtehette volna azzal a rátarti stílusával, nyomkodva üresjáratban az akkus csavarozót a meglazult fogas mellett, hogy nagyobb hangsúlya legyen a semmitmondó prédikációjának, és most nem álldogálna egy összehugyozott fülkében, egy foszladozó cérnán lifegve a röghöz kötött vágyaival, merthogy bezzeg ő végigmelózta az életét tisztességgel és nem lett ettől kevesebb, sőt több lett, mert nem lopott össze magának Range Rovert, meg rózsadombi villát, és nem dubajozik karácsonykor botoxos kurvákkal, és hajrá Újpest, pedig annál is kevesebb lett a félkegyelmű, részeg kollégáival, akik hét közben is leráncigálták a kocsmába, pedig régen sem bírta a piát, ahol főműsoridőben kórusban skandáltak mindenki ellen, aki nem tartozott közéjük, nem osztotta a B-közepes világnézetet és nem rendelt még egy kört szeptember sehányadikán ratifikálni azt az összetartó, haveri feelinget, és néha homályos helyekről származó használt autóalkatrészeket adogattak kézről kézre, járdaszegélyen leperkált kápéval, füttyentettek minden nőre, aki nem húzott maga után bevásárlókocsit, aztán haza tántorgott valamikor este, megbotlott a lépcsőházban, jó esetben nem rántott magával egy szomszédot, csak cserepes növényt, és kedélyesen megkérdezte mindenkitől, hogy megcsinálta-e a házi feladatát, a feleségét beleértve, és leült a tévé elé nézni dartsot és pókert.
… Az éves alkalmassági vizsgálaton, a hallásvizsgálat után az üzemorvos megkérdezte, hogy mennyi időt töltött a képernyő előtt. Sosem számolta az órákat. Adott egy füzetet a digitális detoxról, amiben fényképekkel mutatták be a kempingezés, a telefon nélküli kötetlen, őszinte beszélgetések és a sárkányreptetés jótékony hatását. Kedves, idősebb nő volt és látszott rajta, hogy jót akart, de a saját anyja is tárcsás telefonon nőtt fel. Ők még tantuszt dobtak be, de nem mindig kaptak vonalat. Az mennyivel volt jobb?
… A közelgő túlórák, az elromlott, javíthatatlan blokkolóóra, a portás remegő kézzel írt bejegyzésének a gondolata és a szerelmének eltávolodása most a fülke ölelő sötétségét egy fullasztó zárkává változtatta, ami a legutóbbi tüdőszűrésére emlékeztette az alkalmassági vizsgálaton, amikor beszívott levegővel állt nekifeszülve a gépnek. Elfelejtettek szólni neki, hogy kiengedheti.
AppMan
Megoldások gombnyomásra. Manapság az élet problémáira a megoldást mindenhova magunkkal vihetjük: egy jól kifejlesztett mobil applikáció csodákra képes. Ha a vállalkozói szellem jegyében, egy adag fölös önbizalommal feladjuk korábbi életünket és a szoftverfejlesztésnek szenteljük az energiákat, nem árt tisztában lenni azzal, hogy a fejlesztés a vártnál sokkal több nehézséggel járhat.
Photo by Juanjo Jaramillo
szemelvények
… Az alagsori ablakon átszűrődő szürkület szemcsés fénye sohasem bontakozott ki többnek, mint egy állandósult árnyék, ami a téli hónapok alatt vaskosabb, penészes tömbökben nehezedett a laktérre. A mennyezeti LED lámpafüzér nem takarta el a csővezetékeket, nem varázsolt folyamatos ünnepi hangulatot és nem keltette a természetes fény, a nagyobb alapterület és a tágasabb, variálható tér benyomását, hanem megvilágította az egyenetlen vakolatot, a polcokról lemálladozó fóliát és tovább zsugorította világukat egy all-inclusive, levegőtlen kráterré teakonyhával, egy pókdinasztia által belakott, félig kicsempézett fürdőszobával és a Dávid XXL csocsóasztalával, ami egy brutalista szocreál építmény térfoglalására emlékeztette egy történelmi városrészben, ahol a korábbi életét élte. Az elővigyázatosság ellenére a földön csavarodó kábelvadhajtásokban mindig megbotlottak, kínai csípős-savanyú levessel megpakolt tálcával is. A plafonon futó vezetékeken keresztül csobogott végig mindaz, amit mások – az emeleti, kilátással rendelkező szobákban – leeresztettek, mit sem törődve azzal, vagy éppen arra való tekintettel, hogy náluk lejjebb valami javításra szorult. A csőrendszer néha akadozva felhörgött, oda-vissza lötyögtetve a szennyvizet.
… Arra már nem maradt idő, mert addigra elköltöztek. Ott hagyták a Zsolnay cserépkályha melegét, az ősfás udvarra, télen a környező szomszédok karácsonyi lámpácskáira néző konyhaablakot, a hosszú, sötét előszoba meghitt ölelését, és a maradék józan eszüket. Most egy igazolványkép automatába se ült volna be. Úgy nézett volna vissza, mint egy másnapos felmosórongy.
… Velük párhuzamosan egy másik fejlesztő ébresztő alkalmazását sokkal többen töltötték le és jobb értékeléseket kapott, átlagosan 4,8 csillagot. Az visszahívta az eredeti hívót, és mindkét telefon csörgött és ébresztett, oda-vissza, amíg valaki fel nem vette azt a telibe lökött telefont egy kód bediktálásával, hogy kikapcsolja az ébresztőt. A kódnak elég hosszúnak kellett lennie, hogy senki se aludjon vissza. Ha mégis visszaaludt, az app egy szabadon szerkeszthető joglemondó nyilatkozat több példányát küldte az elalvó e-mail címére, amelyben elhárított minden hátrányos következményt és közönséges lúzernek titulálta őt.
… Kocsonyás réteg háj telepedett a hasára és pattanások lepték el az arcát. Az erekciójának a kulcsa valószínűleg egy kódsorban volt elrejtve, amin dolgozott, de a számok valahogy nem adódtak össze. Az energiára éhes komputerek nem szenvedtek teljesítménybeli problémáktól, bár megduplázták a villanyszámlát és rendszeresen lecsapták a házban a biztosítékot. A Dávid anyját ez nem zavarta, mert összemosta a hardver fogyasztását a fiának kreatív energiáival. Az apja sem bosszankodott mindaddig, amíg a hirtelen sötétben majdnem amputálta a mutatóujját az elektromos konzervnyitóval. „Bassza meg, fiam, leszázalékolnak, mire befejezed azt a telefonos micsodát!“
Jóga
Addig nyújtózkodj, ameddig a jógaszőnyeged ér. A blogírás inspiráló tevékenység lehet nem csak a szerzőnek, de az olvasónak is, ha az hasznos vagy élvezetes tartalmat tár elé. Ennek kapcsán nemzetközi író-, olvasóközösség is kialakulhat. A szerkesztési beavatkozások véletlen vagy éppenséggel tudatos elhagyásával az abban szereplő témakörök váratlan kavarodása, a legintimebb részletek megosztása nem hétköznapi narratívát eredményez.
Photo by Hennie Stander
szemelvények
… Meg el is kaptam egy kis Covidot, de elég strammul kihevertem. Kötelező oltás nélkül, boróka teával és odaadó imával! Az ízületeim mintha megrövidültek volna és a fárasztó hülyeségre is allergiás lettem, de nyújtózkodással és mentálhigiéniával minden orvosolható. A boszorkánykonyhában, bocsi, hiteles laboratóriumban néhány hét alatt kikavarnak valamilyen ellenálló koktélt, aztán adnak hozzá egy hivatalos pecsétet meg engedélyt, hogy bemehess a moziterembe megnézni a Szörnyellát, közben meg az van, hogy a Domestost otthon én is tudom teáskanállal adagolni az ionizált vízbe és felszívni egy fecskendővel. Kérem a következőt! 🙂
… Ami a fűszereket illeti, mi magyarok sem vagyunk elhanyagolva. Az instámon már felraktam egy képet nemzeti színű csípős paprikáinkból! Használjátok fel nyugodtan, csak kéretik szépen a linkelést hozzám. Boszi, Berni és Lala, köszike nektek a korábbi linkelést, mert úgy tűnik, hogy egyre többen lájkolják a 21. századi csalamádé receptemet.
… Más se hiányzott, minthogy a Vajk megjelenjen az öccsével és sót szórtak még rá, aztán lehajoltak, az ujjukkal befogták a fél orrukat és elkezdték felszippantani. Azt hittem berosálok. Nyomozó üzemmódba kell lépnem, hogy megtudjam melyik osztálytárs kis zsúrján nézhettek ilyen filmet. Mire mindent és mindenkit elpakoltam, én is ki voltam ütve. Az asztrológusom nagyon könnyű Chardoné bort javasolt lefekvés előtt, hogy távol tartsam a démonjaimat. Nyugtató is van a fürdőszobai szekrényben, de ahhoz nem nyúlok. Azt sem tudom hogyan került oda.
… Egyszerűen túl sok volt az interferencia. Mindig azon kell lenni, hogy leegyszerűsítsük az életet. „A felfordulás hozzájárul ahhoz, hogy elvonja a figyelmünket a rendetlenség valódi forrásáról“ (Marie Kondo) A KonMari módszert nem csak a zoknikra alkalmaznám, hanem azokra is, akik felfordulást csinálnak az életünkben. Lehet, hogy közelebb vannak ezek a személyek, mint gondolnánk. Nem ártana róluk néha leltárt készíteni, nem?
… A mantra tanítványaként, aki vagyok, a fehér zaj aurája körülöttem repedezik („A zene, ha idegen, elidegenít.” Kodály Zoltán), különösen amikor a férjem éjfél után elkezdi kalapáccsal ütlegelni az eldugult konyhai lefolyócsövet (HÁROM héttel azután, hogy könyörögtem neki, hogy javítsa meg), miután elfogyasztott egy doboz mázas fánkot és felébreszti a gyerekeket. (Ancsa, emailben elküldtem Neked a Dűne Szférája fehér zaj linkjét, ahonnan letöltheted, amit kértél :D) Vagy szereltessen be nekem egy konyhamalacot vagy a haverját, a Janit, a mosogató alá, mert ő bármit és mindent felzabál. A kutyánk Pacal Bonbonjait is képes volt magába lapátolni. Látnotok kéne, hogy elhiggyétek. Gondolom, hogy éhezett gyerekkorában. A kutya azóta nem engedi be a házba. Én nem bánom.
Úgyhogy a párom nem Mr. DIY és hiúságból nem hajlandó kihívni a vízvezeték szerelőt (aki a saját társaságának a Vezérigazgatója) Úgyhogy a párom nem Mr. DIY és hiúságból nem hajlandó kihívni a vízvezeték szerelőt (aki a saját társaságának a Vezérigazgatója) és három utcával lejebb lakik és valószínűleg ingyen megcsinálná, mert a feleségének megadtam az eredeti Guacamole receptemet még augusztusban, amikor garázs vásárt tartottak, ahol pluszban megvettem egy kontakt sütőt, aminek megolvadt a teteje, de működött, mert világított a lámpája és leadtam a szeretetszolgálatnál, hogy hozzám képest szerencsétlenebb emberek is hozzájussanak konyhagépekhez ezekben a nehéz időkben, úgyhogy adjátok össze ezt a képletet és tá-dá: agyleszívás pont hu. Gondolom csodálkoztok azon, hogy nem csavarodok be az ilyen szitukban.
Kellékek
Ahány lencse, annyi nézőpont. A fények és árnyékok aránya, erőssége elsődleges szempont a fényképészetben. Számtalan beállítást végezhetünk a fényképezőgépen, valamint a díszleteken, és annál is több lehetőséget kínálnak a képszerkesztő programok, de vannak olyan napok, amikor a legnagyobb igyekezet ellenére kifejezetten nehéz eltalálni a legmegfelelőbb beállítást.
Photo by Sven Brandsma
szemelvények
Csillogó tűzoltóautó parkolt párhuzamosan a járdával. A lámpái nem villogtak, a motorja sem járt. Rubinvörös elemein úgy ragyogtak a fém felületek, a polírozott szerelvények a kora őszi napfényben, hogy az ember őszintén sajnálta volna, ha egy bevetésen megsérültek, vagy akár bekoszolódtak volna. Nem volt a vészhelyzetekkel párosuló füst vagy csődület, szilánkosra tört karosszéria elem, nem tekeredtek lecsévélt tömlők, és kíváncsiskodók tömege sem tapadt heves pusztítás látványához. Hallani lehetett az első hulló falevelek zizegését, ahogy egymást, az útjukba kerülő ágakat, gallyakat suhintották. Egyetlen tűzoltó állt a tölgyfának támasztott létrán, tetőtől talpig viselve a személyi védőfelszerelést az előírásoknak megfelelően, karját nyújtva baráti jó szándékkal a lombok sűrűjében megbúvó tétova macska vagy madár, vagy valaki más irányába.
Az őshonos hárs, kőris és tölgyfák mellett a vörös juhar fiatalabb példányai is felsorakoztak az út szélén, megidézve a sok ezer kilométerre lévő amerikai álom őszi színorgiáját, mint amilyet romantikus vígjátékokban, vagy még inkább tévés thrillerekben lehetett látni jól szituált szereplőkkel, amiben a cselekmény a kedélyes gereblyézéstől, avardobálástól indulva sötét alagsori helyiségekben folytatódik és elborult elmék véres jeleneteiben bontakozik ki. Itt vér legfeljebb akkor folyt, ha egy mókus figyelmetlenül kelt át az úton.
Halloween idején a környék narancsba borult, a gyerekek bejárták a környező utcákat: „Csokit vagy csalunk!“ A zöldség nagykereskedő mázsás termelői tököt szokott hozatni, amit villástargoncával emeltek a járda szélére.
A frissen felkent, szurokfekete aszfalt olyan egyenletes volt, hogy Forma-1-es versenyt is lehetett volna rendezni rajta kényelmes előzési lehetőségekkel. Kockás célzászlóra nem volt szükség, mert itt már mindenki befutott. A Porschék és Maseratik motorterébe beépített óriási nyomatékot a lakóövezeten kívüli utakra tartogatták. Nyáron nem is lett volna jó ötlet a száguldozás, mert előfordult, hogy jet skit vontattak, vagy egy busz méretű lakóautó bukkant fel, hogy körútra induljon mediterrán országokba vagy éppen Skandináviába. Az egyik Harley-Davidson tulajdonosa, egy könyvvizsgáló cég vezetője, a márkaszervizben önként halkabbra állíttatta a kipufogót, és a karrierjét követő, a világ fejleményeit értelmező blogbejegyzéseiben motoros társait is erre bátorította.
… Alig néhány évtizeddel korábban még csak egyszerű hétvégi házak, hullámpalás fatákolmányok álltak a domboldalban, amikor tejeszacskót és más veszélyes hulladékot égettek az udvaron atlétatrikóban és nejlon otthonkában, és a verandán recsegett a táskarádió. Jöttek a városból a telekre szatyrokkal, hátizsákkal, hűtőtáskával, a türelmesebb tulajdonosok pedig sok évvel később pénzzel megpakolt kofferrel adtak túl a telkeken. Füst most legfeljebb télen a kandallókból gomolygott, nyáron a hétvégi grillezés során keletkezett színhús, biozöldség aromákkal.
… A fényképészt az interneten találta. Imponált neki a különös látásmódja és a technikai készsége. Képes volt egy házaspárról úgy megkomponálni a képet, hogy az jól mutasson üres kenyértartóval és megbontott, kupakos borosüveggel is, ahol az ablakon át érkező szürke, felhős fényben durva kontrasztok nélkül feloldódott a jellegtelen, mesterséges beltéri fény.
… Egy vidám és barátságos család felvételein a nagypapa bozontos, őserdőbe illő fül- és orrszőrzete, és a viharos hullámtörést idéző szemöldöke minden fürkésző és lankadó figyelmet vonzott. Nem engedte a nyírást sem a fizikai valóságban, sem pedig a képszerkesztővel. Ő fizette ki a számlát. A tízéves házassági évfordulót ünneplő házaspár, akik barátoktól kapták ajándékba a fotózást, akarva-akaratlanul, mosolyogva vagy csak tárgyszerűen eltűnődve a párjuk és saját maguk létezésén, úgy néztek egymásra, mintha még aznap véglegesítették volna bérgyilkossal a másik kivégzésének részleteit. De azzal is megkeresték, hogy tüntesse el a képről a házastársukat, akitől már elváltak, a kollégát, akit ki nem állhattak, és a külföldi úton készült felvételen a sötétebb bőrű járókelőket, hogy előkelőbbnek tűnjön a szállás elhelyezkedése. Nem ritkán utólagos, radikális photoshoppolást követeltek a ráncok és több tíz kiló eltüntetésére, mellek nagyobbítására és az autó lecserélésére egy drágább márkára.
… Néhány héttel korábban, egy gumiabroncs-tároló csarnokra néző lakásban a szülők a „felszabadult szabad foglalkozást“ úgy értelmezték, hogy a fiukkal leültek a konyhaasztalhoz és némán Élve fogd elt játszottak.
… A fényképészt az interneten találta. Imponált neki a különös látásmódja és a technikai készsége. Képes volt egy házaspárról úgy megkomponálni a képet, hogy az jól mutasson üres kenyértartóval és megbontott, kupakos borosüveggel is, ahol az ablakon át érkező szürke, felhős fényben durva kontrasztok nélkül feloldódott a jellegtelen, mesterséges beltéri fény.
… A barátnői közül többen is elváltak és állították, hogy soha ilyen felszabadultak nem voltak. Nem kellett annyi zoknit párosítani és kéretlen kritikát elviselni, háromféle menüt készíteni, minden irányba szétszakadni. Több idejük maradt a barikra és a randioldalakra, ahol izgalmas, vicces és intelligens pasik voltak, bár a kilencven százalékukról kiderült, hogy nős, és azok között is sokan kéretlen képeket küldözgettek. Aztán egy pohár rozé vagy a második tiramisu után sírógörcsöt kaptak és bevallották, hogy kurva szar az élet.
Elterelés
Ne hajts kétszer ugyanabba az utcába. A GPS-rendszerekkel gyakorlatilag kizárható az eltévedés lehetősége; a legkisebb kütyüben is elférő világtérkép biztonságérzetet ad a tájékozódáshoz. Ezért alaposan meg kell fontolni, ha egy kellemes hétvégi kirándulás előtt ki akarunk babrálni az autós navigációval, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy az rossz irányba terel és folyamatosan provokál minket.
Photo by Nicole Logan
szemelvények
… Mivel nem állt szándékában mindig ugyanazt csinálni ugyanazon a helyen, és nem azonosult az Utcaképen látható emberekkel, Doma kis híján padlóig nyomta a gázpedált a parkológarázsban különösebb indok nélkül, de vagány indítékkal. A mellette ülő Kingus a hétköznapi riadalom reflexe helyett meglepődve tapasztalt egy váratlan adrenalinrohamot, hogy aztán mégis felsikoltson és egy vak, süket pánikgombócba zsugorodjon össze.
… Az elektromos motor zsongását elnyomta a mesterséges motorhang felcsavart hörgése, ahogy a kocsi felrepesztett a csiga-felhajtón, mint egy tobzódó puma, maga mögött füstölve az égett gumi nyomát. Fölényes magabiztossággal markolta a kormányt; biztos volt abban, hogy képes bevenni a spirálban szédítő kanyarokat. Fölényes magabiztossággal markolta a kormányt; biztos volt abban, hogy képes bevenni a spirálban szédítő kanyarokat Fölényes magabiztossággal markolta a kormányt; biztos volt abban, hogy képes bevenni a spirálban szédítő kanyarokat. A veszélyérzet legkisebb jelét sem észlelte az esetleges lefelé haladó forgalommal vagy betonfallal szemben. A futam a Need for Speed érzetét keltette a való világ akadálypályáján, az otthoni PC-re kötött gyermeteg kütyük nélkül. A barátja figyelmeztette, hogy ha nem elég erélyes, az élettársa el fogja nyomni. A csomagtér tartalma – a bőröndjeik, tanúsított biogazdaságból származó póréhagyma, articsóka és padlizsán, néhány konzerv sütőtök-pástétom, és a két világháború közötti európai drapériákat bemutató félnégyzetméteres, tíz kilós album – vadul dörömbölt, mint végső kétségbeesésében egy frissen megkötözött túsz.
… Komolyabb helyzetekben, mint amikor alaptalanul kritizálták a munkahelyén az alacsony konzultációs hajlandósága miatt, vagy a konditerem adatbázisában nem találták az extra szolgáltatásokra jogosító bónuszpontjait, némán grimaszolt, mintha szájzártól szenvedne, vagy éppenséggel kiabált. Nem tudta eldönteni, hogy a néma duzzogása vagy a hangos kifakadása az elviselhetőbb.
… Azzal a felismeréssel, hogy az élet és halál közötti időszak viszonylag rövid és nem kis részében az ember magatehetetlenül mások támogatására szorul, semmiről sem akartak lemaradni, mert mindenben lehetőséget akartak látni: képet, kommentet, blogbejegyzést, élményt. Életet.
… Önhibájukon kívül lekéstek egy csatlakozó járatot és vitatkoztak azon, hogy mihez kezdjenek az időkieséssel. Abban sem tudtak mindig egyetérteni, hogy az élményfürdő elején vagy végén szaunázzanak. Egyetértettek viszont abban, hogy a nem kamu akciós lazacot, olívaolajat, olasz szemes kávét tároló polcokat érdemes lecsupaszítani akár két bevásárlókosárral, mert tapasztalatból tudták, hogy semmi sem lesz olcsóbb. Szerettek havi rendszerességgel utazni, belföldön autóval, minimum 4,6 csillagos aggregált értékeléssel rendelkező helyekre, külföldre fapados és normál járatokkal, helikopterrel a svájci gleccsertetőre, jet skivel thaiföldi szigeteken. Követték a nemzetközi eseményeket a főcímek és botok által fogalmazott összefoglalók erejéig, hogy külföldiekkel bármiről tudjanak beszélgetni. A hazai politikával, a közélet összetettebb dolgaival nem foglalkoztak, mert nem érezték magukat eléggé megszólítva.
… Doma és Kingus döbbenten néztek egymásra. Kingus sietett swipolni a telefonját, hogy aktiválja a kamerát, de későn reagált, lemaradt a lehetőségről, hogy megörökítse mindazt, ami szerinte rossz volt az emberekben. Széjjel tépett egy zacskó kölesgolyót és a szájába öntötte.
… Perceken belül el is hagyták azt a környéket, amelyen könnyedén navigáltak, ahol az újonnan rakott macskakövek, elektromos-kerékpár boltok és töltőállomások, kézműves sajtkereskedések, Michelin-csillagra áhítozó bisztrók, személyre szabott sprintversenyeket kínáló spinning stúdiók és az összkomfortos közösségi munkatér jelentették a referenciapontot.
… Az emberek melegítőben, strapabíró vászonból gyártott öltönynadrágban, szupermarketben vásárolt tornacipőben intézték a dolgaikat, álldogáltak bolti bejáratok előtt, nevenincs objektumok körül vagy éppen a semmi közepén, magukban megbeszélve valamit, amit mindennap megismételtek, úgy csinálva, mintha először hallanák. Nem siettek sehova és talán nem is bánták, ha elkéstek valahonnan.
… Egyetlen fa sem volt az utcában, csak élettelenül ágaskodó nyúlványok. Jobb oldalán, egy hosszúkás, három emeletes épületet látott elhúzódni, szintenként egy-egy nyitott folyosóval, ahonnan lakások nyíltak. Mind a három szinten volt legalább egy valaki, aki őket figyelte. De lehettek többen is. Egy kedves kislány integetett neki a második emeletről, a korlát szélén állva egy vállpántos, virágmintás ruhában, csupán néhány ujjal kitámasztva magát a tartógerendán. Az anyja sehol.
Zuhanás
Ami egyszer felmegy, az le is jön. Ki ne szeretne szárnyalni? Akár a vastag felhőrétegen át. A fizika törvényein túl azonban az emberi kalkuláció talán mindennél fontosabb szempont a kockás füzetben és a nagy élettervek vázlataiban egyaránt. Aki elszámolja magát, könnyen pórul járhat.
Photo by Jesús Hernández
szemelvények
… Az alapterülete alig maradt el a fogyatkozó számú középvezetők irodáinak méretétől, akik a munkaidő nagy részét csukott ajtók mögött töltötték. Ők az egyterű irodahelyiségben alkalmazott állományhoz képest bizalmas keretek között intézhették ügyeiket; nem kellett halkítani a telefonbeszélgetések kényes részleteit és attól sem kellett tartaniuk, hogy a munkatársak megleshetik a monitoron megjelenő, felnőtteknek szóló tartalmat, bár azt néha közösen tekintették meg és megtárgyalták az izgalmasabb jeleneteket. E kiváltságuk alapján irodáikban vendégeket fogadhattak, beleértve a vastagon rúzsozott, picinyke retikült himbáló, vagy éppen szemrehányó, könnyes tekintettel becsörtető nőket, és az arra járó haverokat, akikkel egyeztetni kellett a munkán kívüli programot és az otthon előadott kifogásokat.
Rendszeresen vettek át magánjellegű postai csomagokat, amiket különböző megfontolásból nem az otthoni címükre rendeltek, bár ez általános gyakorlat volt a teljes vállalati hierarchián belül. A futárok szerettek itt megfordulni, mert a hivatalos küldeményekhez képest busásabb borravalót kaptak. Érkeztek drága pecabotok, okosórák és napszemüvegek, ajándéknak szánt fehérneműk és erotikus segédeszközök, második telefonok, de olyan is akadt, aki rendszeresen cukrászdából rendelt válogatott finomságokat, otthon pedig a családtagok mint tanúk előtt ragaszkodott a kuponra vásárolt háztartási kekszhez.
Az íróasztala feletti álmennyezetben a klímaberendezés lamellái kattogtak, kitartó ütemet adva a növekedő munkateher gyötrelmének és a megfeneklett előléptetés egyhangúságának. A munkatársai egybehangzóan egyetértettek abban, hogy néha lopakodó zaj volt hallható a mennyezet fölött, melyet a többség egy kis méretű szőrös állatnak tulajdonított, de senki sem látta és a karbantartó személyzetnek sem sikerült levadásznia.
… – Tényleg? Nem gondoltam volna. Elnézve téged az ember azt hinné, hogy van még benned néhány erős szezon. A hozzáállásod viszont, hogy mondjam, néha olyan öreges. Kádáros. Ha ennyire ragaszkodsz hozzánk, muszáj lesz jobban csapatszellemben gondolkodnod – utalt az igazgató a Binder által már jól ismert eshetőségekre. Nem tudta magát elképzelni biztonsági őrnek egy drogériában, állni egész álló nap a szemspirálok, fogkrémek mellett, figyelve a gyanús vásárlókat egy mosópor-akciós tábla mögül, másokat lebuktatni. – Tudod, team spirit.
… Binder sarkon fordult, saját hatáskörben értelmezve a munkaköri leírás vonatkozó rendelkezéseit. Kellett, hogy világéletében mindig legyen egy felettese: óvodai bandavezérek, őrsvezetők, diákcsoport-felelősök, osztályvezető elvtársak, művezetők, ügyvezetők, igazgató-helyettesek, és nem utolsó sorban az apja, aki a munkahelyén, a gumiipari vállalatnál nem remekelt az előmenetel tekintetében, ezért otthon rendszeresen előléptette magát és nem hivatalosan, de hagyományőrző keretek között ragaszkodott a merev hierarchiához az ebédlőasztalnál is, elsőként adagolva magának a cérnametéltet, az utolsó szó jogán pedig felmondva elvárásait a családtagokkal szemben.
… Amikor szabadságuk alatt hazalátogattak, leereszkedő modorral, drága karórákkal, bérelt Mercedesszel flangáltak gyerekkoruk helyszínein, nyilvános helyeken, mintha először jártak volna ott egy nyugati delegáció tagjaként, rácsodálkozva az egykori lakásuk ötven négyzetmétere és a nagyívű pályafutásuk között kibukó ellentmondásra, önkényes számadást készítve azokról a dolgokról, amelyek csak feltartották őket illusztris karrierjük felépítésében.
… A maguk módján továbbra is rajongtak a tudományokért, de a kísérletek és számok világa csak ritkán párosult a karórán beprogramozott lépésszámlálóval és testsúly-célértékekkel, inkább az alkoholos koktélok arányára, a gyógyszerek mértékére és a törölhetetlen jelzálog összegére korlátozódott.
… A légteleníthetetlen fűtőtest állandó tekergetése helyett egy napos kisvárosban élhetne a nyugdíjából Ausztrália déli partján, kicsi gázszámlával, nagy kilátással a tengerre, és nem kéne minden áldott nap előre felidegesítenie magát az infláción, egy odarittyentett kormánybejelentésen és még azon sem, hogy a háziorvosi rendelő bejáratában, egy íróasztalon berendezett kirakódóvásárban egy tekercs vécépapírt ötszáz forintért árultak.
Párbaj
A csend a bölcs szava, szól a közmondás. De az mit sem ér, ha a szomszédok közötti indulatokat két szájkosárral sem lehet fékezni. A párbajt, a konfliktuskezelés e komoly tradíciókkal rendelkező formáját szokatlan helyszínen – a lakcímtől távol – is vívják, nem hagyományos eszközökkel.
Photo by Pramod Tiwari
szemelvények
… „Ki vagy virulva, mintha a Tour de France hegyi etapján lennél túl. Biztos, hiányolod a szurkolókat az út szélén és csalódott vagy, hogy a gyalogosok nem tapsolnak neked, de szerzel rajongókat máshonnan. Lefogadom, hogy randi oldalakon is mutogatod magad. Akkora már a vádlid abban a cuppanós sztreccsnaciban mint egy szteroiddal felpumpált pulykacomb. Karbon váz, könnyű felni, kocka fej. Így már a sárgánál beelőzheted a szippantós kocsit. A mentőt is leszoríthatod.“
„Lötyög rajtad minden, mint a Riga-lánc. Ha meg mozgásra szánod magad, járulékos kárt csinálsz. Nyilván már néha belefáradsz a saját lustaságodba, nagy nehezen elindulsz tekerni abban a háromnegyedes, hullaházból árverezett szürke halásznadrágodban, az alján fityegő taktikai tamponmadzaggal, ami csoda, hogy még nem akadt a láncba, fosbarna zokniban és negyvennyolcas szandálcipőben, persze sisak nélkül, mert az dedós, hadd lobogjon a hajad, mert 10 kmh felett Lemmy-nek képzeled magad a színpad közepén, szembe szélben, és akkut is viszel a csomagtartón, nehogy túlmozogd magad, de csodálkozol azon, hogy akkuval is tekerned kell, aztán végre felgyorsulsz hetvennel a lejtőn és a PhD-s műveltségeddel meg vagy győződve, hogy két kerékkel és fél könyvtárral az oldaltáskádban már nem vonatkozik rád a jobbkéz-szabály, és a tini bringás bandából letarolsz legalább két tagot, te meg két hétig 360-as sebtapasszal a hülye fejeden, a lábaddal gipszben furikáztatod magad másokkal, hangosan sajnálod magad, és még mázlid volt, hogy végül két sittes zsák fékezett meg.“
… „Addig is szerezz be egy hólapátoló kondigépet. És ha úgy gyúrsz a hólapátoló koreográfiádra, mintha az lenne az életműved megkoronázása, virálissá válhatsz és kiadhatod DVD-n. Vagy box setben. Vagy ezerszám szerezhetsz YouTube előfizetőket. ‘Köszi Geri, eddig nem értettem, hogy miért lapátoltam annyit hiába.’ Kapnád a hálaadó kommenteket. ‘Szuper! Végre valahára egy videó, amiben nem béna hülyék lapátolják a havat! Előfizetőd leszek 4ever!’
… „Már most be vagy öltözve a molyos bölcsészgarbódba, mintha bármikor támadnának az első hópihék. Snowflake. Strandolni is biztos, ebbe mész. Elterülsz a nyugágyon, amit hatodik próbálkozásra sikerül beállítanod. Birkenstockban, zokniban, diszperzit fehér bőrrel, az orrod rákvörösre égett már az árnyékban, öledben Dosztojevszkij összessel, de közben vadul a csöcsöket stírölöd.
Ringlispíl
A vidámparkból nem lehet kitiltani a búslakodást. A kielégítetlen vágyak, a féltékenységi zsörtölődések néha olyan körpályára kényszerülnek, amiről lehetetlennek tűnik a letérés. Ez még nehezebb, ha a körön belüli szerelmi háromszög oldalainak hossza megközelítőleg sem hasonló.
Photo by Danish Mansuri
szemelvények
… nem volt szükség nyolcvan összetevőre hat klubkártyás piacról, várólistás hentesre, akit magánszámon lehetett elérni, gasztrotechnikai részecskegyorsítóra és beszerezhetetlen fűszerekre közösségi ökorezervátumról, mert minden helyben megvolt, a termékeny kertjükben termett faágakon, bokrokban és a harmatos földben, erőfeszítés és izzadságszag nélkül, esővízgyűjtő tartállyal és komposztált alapanyagokkal, nemesen rothasztott biohulladékkal.
… Bár minden adott volt a teljes komfortérzethez, beleértve az 5G-s internetet és mindenféleség házhoz szállítását, ezen a kieső helyen a tücskök, békák és szitakötők fesztelen jelenléte, a pókok halk hálószövögetése és éjjeli madarak huhogása mellett a spirituális és testi együttlétben lekapcsolódtak minden hálózatról, a telefonjukat egy az egyben kikapcsolták, és csak egymásra és a természetre figyeltek, teljes harmóniában a négy évszakváltással, az alkonyattól napkeltéig lüktető gyönyörtől ősember módjára belebőgve, elejtett vadként tehetetlenül jajgatva, nyögdécselve a sejtelmes erdőrengetegbe a mohás stégen, az ősfákat összekötő függőágyban, a konyhaszigeten terpeszkedve, két frissen vágott farönk közé szorulva, az évgyűrűk közé döfött körmökkel, nem törődve a hírfolyamok 24+ órás, szakadatlan egymásutániságával és az emberek unalmas képmutatásával.
Péter a Norvég-tengeren, a fjordok labirintusában is elnavigált egy kutató-expedíciós-utasszállító hajón, ami a klímaváltozás tetten érhető jelenségeit vizsgálta és a tehetős turisták olvadó gleccserek iránti kíváncsiságát szolgálta ki jég-mintavétellel és laborvizsgálatokkal, improvizált és annak tűnő interjúkkal, és sok tudományos alapú rácsodálkozással. Kivételesen nem szólóban követte a kamera hektikus mozgását a fedélzeten angolul kommentálva, fokozva az akcióhoz, konkrétan az olvadáshoz és a tengerhullámokhoz való közelség élményét. Most volt vele egy fiatal nő is, aki a kora alapján talán még le sem érettségizett, más műsorokban a hyperloop-ról és a digitális korban való szexuális felszabadulásról számolt be, de birodalmi brit akcentussal és begyakorolt, karatézó gesztusokkal, kérlelhetetlenül aggódó arckifejezéssel magyarázta az emberiséget és az unokákat fenyegető veszélyforrásokat.
… Az eldugott strandszakaszokon magukba szívták a mediterrán energiákat, meztelenül kergetőztek a végeláthatatlan parton, aztán megéheztek és a hálóval fogott frutti di mare herkentyűket ették. A csábítóan szikrázó napfényre és a kék ezer árnyalatában hömpölygő tengerre azonnal begerjedtek és egymásnak estek a forró homokban, mintha nem lenne holnap, mintha a világ összes homokját egy közönséges homokórába töltötték volna és az majdnem lejárt, a feszülő hajókötelekbe kapaszkodva, a döngető parti hullámok sodrásában, egy veterán Fiat 500-as hátsó ülésén, nem ismerve a fizikai akadály és a prűd körülményeskedés fogalmát, és egy olasz fagylaltozó kulcsos mosdójában, mit sem törődve azzal, hogy a beteljesülésük délies hangokkal, már-már bel canto dallammal töltötte be a sikátorok járatait.
… Egyenletes léptekkel közeledtek felé, és valamiért, aminek okait nem akarta kutatni, mert hülyeség volt, majdnem biztos volt abban, hogy egy izgató édes hármas randit akartak felajánlani neki azzal a nagyvonalú választási lehetősséggel, hogy az együttlétek során Pétert el lehet különíteni egy másik szobában vagy házban, egy tömlöcben, hogy vigyázzon addig is egy háziállatra …
Dákó
Az élőkről vagy jót, vagy semmit. Sok esetben a memoár kiváló eszköze egy tartalmas élet összegzésének. A már elért sikerek dacára, vagy azokra való tekintettel, a visszaemlékezők néha hadilábon állnak az igazsággal, a szellemírók pedig néha kevesebbet bíznának a fantáziára és többet az élethű beszámolókra. Kettejük között nem mindig garantált az összhang.
Photo by Esra Afşar
szemelvények
… Az anyja egyből felismerte magát egy ellenszenves anyai karakterben, és szemrehányást tett neki az „alkeszos nővére“, „idegi alapon hullámzó ráncok“ és a “szertartásos takarítási mániája“ miatt, a volt barátja pedig elég nyersen elpanaszolta neki a felismerhetőségét, mert a Kristóf Máté elő- és utónevét csupán felcserélte, a „buldózer álla“ a valóságban is lapátméretű volt, a „gyámoltalan, puha próbálkozásai az ágyban“ meg kiverte nála a biztosítékot és jogi lépésekkel fenyegetőzött. A tanácsokkal traktáló barátnőjével is összeveszett, mert a Bogi kikérte magának a „tudálékos béka … barik pasijával kényszeresen flörtölgető“ leírást azok után, hogy mennyit támogatta őt az írói ambícióiban, és Emese nem tudta meggyőzni, hogy csupán a karamella-barna szemének „opálosításával“ és járásának „csámpásításával“ valaki egészen másra, egy nem létező személyre gondolt.
… Elvégzett egy fodrászati villámtanfolyamot, hogy részmunkaidőben hallgassa az ügyfelek vallomásait az életről, amiket felhasználhatott a történeteiben, és pénzt is kereshetett. Egy mosást, vágást, szárítást kérő ötvenes nő szimpatikusnak találta őt és kendőzetlenül mesélt a férje szeretőiről, a saját szeretőiről és azt is elárulta, hogy az egyik korábbi szeretője most miniszter volt. Egy másik nő még többet szeretett mesélni magáról, az intézetben töltött gyerekkoráról, a nevelőszüleiről és a testvéréről, akivel nemrég találkozott először és nem is tudta, hogy létezik, de neki nagyon kevés haja volt, úgyhogy sürgetni kellett a mondandóját. A rutintalan Emese néha annyira elmerült a részletekben, hogy véletlenül levágott egy tincset, aztán még egyet, végül a festékszínt tévesztette el, amiért elbocsátották. Közvélemény-kutatónak is kiadta magát, olló helyett mappával a kezében; embereket szólított le az utcán és a tejtermék-vásárlási szokásaik iránti érdeklődésen túlmenően próbált egy kicsit közelebb férkőzni a magánéletükhöz. Ezzel a módszerrel akkor hagyott fel, amikor egy tagbaszakadt hatvanas krapek egyre hangosabban, végül már ordítozva panaszolta el neki, hogy a kedvencét, az Anikó sajtot már nem tudta megvenni, legfeljebb ünnepekkor, a csíziótól hígfosása lett, végül pedig „baloldali toborzónak“ nézte őt és elkezdte lökdösni.
… Nem volt túl kellemes élmény a megrendelőt, társszerzői szerepet kéretlenül felvállaló, kritikust és kiadót egy személyben megtestesítő férfival szemben ülni, aki az apja generációjához tartozott, ezért meg volt győződve a betonbiztos igazáról, nem létező előjogokat követelt magának, szerette, de nem tisztelte a nőket, és a megalkuvást hol kompromisszumkészségnek, hol pedig erénynek mutatta fel.
… A visszavonult traumatológus az élet nagy művészének tartotta magát. Orvosi diplomáját azután szerezte meg, hogy vegyes párosban megnyerte a hazai tenisz bajnokságot és esztergált egy összecsukható könnyűfém járóbotot, ami elfért egy mellzsebben. A szabadalmak gyűltek a zsebében, a nők pedig sűrűn adogatták egymásnak a lakáskulcsát.
… – Sohasem vert meg teniszben. Közel volt hozzá, de mindig nyertem. Ezt nem kell leírnunk, mert távol áll tőlem a zabolátlan hencegés, de az ellenkezőjét sem kéne állítanunk, mert nem csengene őszintén – érvelt gyermekded pedantériával, mintha az iskolaigazgatót kellett volna meggyőznie, miután felküldték hozzá egy kidobózás közbeni kakaskodás után.
… – Arra gondoltam, miért ne mutassunk több nyers húst és vért. Nem a romantikus jelenetekre gondolok, mert abból könnyen válogathatunk majd, hanem az élet alapvető elemeire, mint a tökéletlenség és sebezhetőség. Így még nagyobb kontrasztot kapnának a sikereid.
Hosszú, néma szünet következett.
– Lehet, hogy ez furcsán hangzik neked, Emese, de az én időmben egyszerűen nem értünk rá nem tökéletesnek lenni. Ha én annyi órát töltöttem volna képernyők nyomkodásával és önsajnálkozással, mint amennyit a ti generációtok, akkor még mindig hamburgeres standot üzemeltetnék egy galambszaros villamos végállomáson, nem lenne miből fizetnem a visszér kezeléseket a sok álldogálástól a januári picsa fagyban, és nem tudnék feleségül venni olyan nőt, aki nem úgy néz ki, mint akit a Máltai Szeretetszolgálat küldött ingyen házhoz szállítással – mondta …
… Csak azt kérem tőled… ne írjunk tizenkettő egy tucat fejezetet a „függő voltam, színjózan megasztár lettem“ címmel arról, hogy önerőből megküzdöttem az összes démonommal, sőt a könyvelőm démonjaival is, a depressziót rendszeres tőzegáfonya teával és madársalátával eufóriára váltottam, soha ilyen erősnek és ügyesnek nem éreztem magamat, mint most, és ha tudom, hogy hetven felett ilyen fenomenális a szex, akkor már húsz évesen inkább kivárom azt az ötven évet egy kolostorban.
Terminál
Amikor a retúrjegy elővételben drágább. Egy parádés külföldi helyszínre kihelyezett szakmai tréning szinte minden vállalatnál lelkes részvételi szándékot eredményez. A szakmaiságon kívül a résztvevők a poggyászban legalább akkora elszántsággal viszik magukkal az útra mindazt, amit személyesen fontosnak vélnek. A hazaérkezés nem várt fogadtatásban részesül. És vannak, akik lemaradnak az útról, de nem feltétlenül bánják.
Photo by Michelen Studios
szemelvények
… Az élmény közepette megfeledkeztek arról, hogy kilométer hosszú mozgójárda szállította őket, mint gazdátlan poggyászt a kiadószalag. Váratlan fordulatként élték volna meg, de nem vették volna zokon, ha egy égi közjátéknak köszönhetően hirtelen teleportálják őket galaxisokon és szupernóvákon keresztül egy fekete lyukba, ami alátámasztaná a tudósok azon feltételezését, hogy az nem más, mint egyirányú utazás egy olyan békés helyre, ahonnan nem kellett kötelező retúrjegyet váltani.
… Mindezek láttán, egy maszkos fekete sereg árnyékában a Gyuri felesége elsápadt, megszédült, és ha az előszobában nem tud megkapaszkodni a lánya tornazsákjában, amit milliószor kért hiába, hogy tegye a szennyesbe, de most az egyszer nem bánta, hogy ott lógott, mindennek az útjában, akkor el is ájult volna, elterülve a padlón, mint a riadalomtól lemerevedett kirakati bábu.
… Mit kéne bevallania? Hogy egyszer mozgássérült helyen parkolt egy könyvtárnál és leander bokorra vizelt, mert alábecsülte a zöld tea és a feltekert légkondi hatását? Vagy azt, hogy a kormányablakban felemelte a hangját, mert hatósági erkölcsi bizonyítványt akartak intézni neki jogosítvány-hosszabbítás helyett és új szám húzására kötelezték? Amiért néha olyan internetes oldalakra látogatott, ahol a férfiak kilencvenkilenc százaléka megfordult?
… A visszatartott információktól bizonytalan és ideges lett. Az iskolára emlékeztette, dolgozatok előtt és az osztályozott dolgozatok kiosztása előtt. A felesége is elgondolkodott, amikor megkérte a kezét. Többször is. „Adj még egy kis időt.“ És az utolsó állásinterjúja után is értékeltek, összeadtak-kivontak, aztán megint értékeltek. A HR-es Bori az internetről ingyenesen letölthető személyiségtesztet töltetett ki vele, aztán még egyet, és a testtömeg indexe és gyerekvállalási, sportolási kedve, és a „szerencsejátszási hajlama“ felől érdeklődött.
… A magasabb beosztású dolgozók lekezelő stílusban kommunikáltak vele, mert szerintük túl szigorúan tartatta be a házszabályokat, és a hasonló beosztású dolgozók is lenézően bántak vele, mert nyilván többnek képzelték magukat. Nem esett nehezére őket elképzelni olyan filmes jelenetben, amiben a szereplők a rövidebbet húzzák, mint hadifoglyok a kínvallatásra szakosodott tisztek kezelésében, vagy egy pszichopata, szadista vattacukorárus által kiszemelt áldozataként, aki rajtuk éli ki beteges hajlamait.
… Aggódott azon, hogy már nem fog élni, mire megtapasztalhatná a virtuális ütközést. A való világban az ütközések drágák voltak és krónikus térdfájdalmakat okoztak.
… Eddig egyszer jelent meg bíróságon mint alperes, miután a szomszéd telektulajdonos beperelte a társasházat, kártérítést követelve a haldokló szilvafa megnyirbálásáért, és őt mint a számvizsgáló bizottság elnökét bízták meg a tanúskodással. Akkor elmarasztalták a felperest és Gyuri nem hivatalosan az „Év lakója“ lett a társasházban, és egy évig mentesült a kartonpapír hulladék kukába való gyömöszölése alól. Nem tudott felhőtlenül örülni ennek az engedménynek, ezért továbbra is összehajtogatta.
… Miért küld a kollégájának egy családapa képet magáról az úszómedencében, ahogy a vízbe borít egy tál paellát? Mi készteti a medencéből kitiltott férfi közvetlen felettesét arra, hogy a repülőn a lehajtható tálcán a körmét vágva posztoljon kínos képeket az elvált férjéről, ahogy elalszik a vécén, egy családi összejövetelen az asztalfőnél és a volán mögött?
… Életüknek volt mindenféle oldala, csak kozmikus dimenziója nem: testvérek közötti versengés, hitgyülekezeti találkozók, francia saláta receptek, kifizetetlen gyerektartás, előfizetős aerobik gyakorlatok a félretolt ebédlőasztal helyén, megszállott kapcsolatfelvétel régi középiskolai osztálytársakkal, önkéntes termékkritikák, saját gyerekekről készült végtelen tartalomfolyamok, senkinek címzett nyílt levelek, eltúlzott túlbecsülés és alulbecsülés, fotónaplók barangolásokról a hátsó kertben, 24 órás blog posztolás.
… Mindeközben küldözgették a helyzetjelentéseket Carambából. A raktáros nem várta meg a zöld lámpa felvillanását a Cobra csúszdán és mind a száztíz kilójával elmosta a cingár gépkezelőt, aki zúzódásokat szerzett a medencefenékkel való ütközés után. Büszkén villantotta a pizza méretű plezúrt a hátán. „Kolegális elefánt puszi!“ A logisztikáról az Ákos megint elégedetlenkedett, fényképet posztolt egy melltartóról, amit „valaki a szobámban felejtett, hogy próbáljon kompromittálni, de ez nem fog neki sikerülni, mert résen vagyok! C-kosaras cicifix keresi gazdáját, a recepción átveheti! Nem tudom, de utoljára a Zsani járt nálam, hogy segítséget kérjen a tréninges prezentációhoz, mert semmit sem értett az előadásból.“ Mindenki tudott a viszonyukról, de a Zsani még az út előtt szakított vele.
Anzix
Kérdőjeles tértivevény. A poros kacatok alól előkerült küldemény olvasása alapján a véletlen egybeesések félreértésre adhatnak okot, pláne ha maguk az érintettek szavahihetősége kétséges, és ők nem tudják, vagy nem akarják ezeket feloldani. Egy élménybeszámoló a múltból több kérdést vet fel, mint ahány kísérletet tesz az egyszerű tények feltárására.
Photo by William Eggleston
szemelvények
… Még a csillagok is elsötétültek azon az éjszakán az áramkimaradás miatt. Errefelé nem túl népszerű a generátor, talán spórolnak az üzemanyaghiány miatt. Fél mérföldes sorok álltak a benzinkútnál. Bérelhetsz magadnak sorban állót. Soha ilyet még nem láttak. Nincsenek hozzászokva a nélkülözéshez.
… Egy férfi az öccsét ment meglátogatni és elmesélte, hogy gyerekként hogyan csalt ki belőle tíz dollárt és hogy a titkárnők az irodában műszempillát viselnek, és Nixonra szavazott és újra rászavazna. Végül azt is bevallotta, hogy pénzt ment kölcsönkérni az öccsétől, amivel voltaképpen az öccse tartozott neki, de elfogyott a türelme. Be nem állt a szája. Faggatott Magyarországról és megkérdezte, hogy vannak-e ruhaboltok, ahol nem csak Mao egyenruhát lehet kapni. Abban bíztam, hogy zseblámpával nem fogja nekem megmutatni a műtéti hegeit.
… Csobbanni akartam egyet és úgy tenni, mintha leúsznám a kilométeremet, mert ilyenkor kikapcsolok, kiürítem a fejemet, vagy éppen agyalok valamin. De a medence be volt zárva, mert állítólag valaki elvesztett benne egy gyémánt gyűrűt és egy megyei úszóbajnokra vártak, hogy kihalássza. Felajánlottam a segítségemet, de nem kértek belőle. Lehet, hogy az akcentusom miatt.
… Aztán a Kati kiborult és hirtelen ráeszmélt, hogy gyémántok nélkül az élete csupa kín és szenvedés. Úgy nézett rám, mintha én tehetnék minden rosszról, ami az életében érte. Letörte a körmét, amikor felhívta az anyját. Nem tudom, miért pont akkor hívta, amikor nyafija volt, mert az anyja mindig lelkizett neki és felbosszantotta, és megkérdezte, hogy talált-e magának végre egy rendes amerikai férfit tisztességes, rendezett háttérrel.
… A pisztolyról először hallottam. Sosem volt nekem, Katinak sem. Feri azt mondta, hogy pókeren nyerte vagy a lovin, nem emlékezett már, és csak a „biztonság kedvéért” viselte magánál. Hogy mit jelent a „biztonság kedvéért” egy ipsénél, aki enciklopédiákkal házalt, nem tudom. Megfenyegették az ajtóban, ha belelapoznak és hiányos egy cikk a magfúzióról?
… Nem mondom, hogy paranoiás lennék, ezért nem is elmélkedtem sokat azon, hogy talán túl gyakran jártak ketten a vegytisztítóba, míg én intéztem az ügyeimet a városban. Arról viszont fogalmam sem volt, hogy egy ekkora kupac szennyest hagynak maguk után.
… Akárhogy is, itt rekedtem azzal a kevéssel, amim van és a felesleggel, ami nem hiányzott. Sorban állóra nincs szükségem, de felbérelnék valakit, hogy innentől foglalkozzon ő az élet rondábbik oldalával.
… Az a benyomásom, hogy azok tudták a legkevesebbet az egészről, akik a legtöbb dologra emlékeztek. A borbély és a könyvtáros meg voltak győződve arról, hogy a maffia áll az egész mögött, hogy költöznek be a városba, magukkal hozva a sötét üzelmeiket és a prostikat. A pap meg azt mondta, hogy kihívták maguk ellen isten ítéletét. A polgármester az újraválasztásán aggódott. Ez az egész ügy kezd olyanná válni, mint egy kosztümös főpróba a nagy előadás előtt. Rám nem osztottak szerepet, de a forgatókönyvből nem tudom kihúzatni magamat. A Kati elvitte az öngyújtómat is. Ennyit tudok.
Éjfél után
A világteremtés óta élünk válságban. Egy csúcson lévő, a történelmi kihívásokat kisebb-nagyobb sikerrel átvészelő nagyvállalat apparátusa elméletben felkészült a válságkezelésre, hiszen a gyors megoldás létfontosságú lehet. A gépezetbe került makacs homokszem a vártnál komolyabb komplikációkat okoz. Ilyenkor nélkülözhetetlen a szakértelem és tapasztalat, és legalább ilyen arányban az időzítés és a szerencse.
Photo by Jesús Hernández
szemelvények
… Kevésbé kiélezett alkalmakkor, például az osztalék felosztásáról, a vezetőség javadalmazásának inflációkövetéséről, vagy a Sydney-ben szervezett nemzetközi konferencián való részvételről szóló határozathozatalkor nem egyszer elhangzott a munkatársak körében az az észrevétel, hogy ha derült napon az ember kellő alázattal és lecsutakolt lélekkel szegezi tekintetét a messziségben elterülő vidékre, akár az Alföldig is el lehetett látni. Az újabb telefonokkal készített, nagy felbontású felvételekkel igyekeztek igazolni a látottakat a rosszhiszemű kételkedőknek, akik közül többen is megfelelő biztatással és méltányos ösztönzőkkel végül elismerték az elhamarkodott, zsigeri tévedésüket és rónán túli tájakat is fel véltek fedezni.
… Az üzemszünet eseménytelenségén kívül csak egy méla, sötét ló bólintott egykedvűen maga elé egy szolárlámpa haldokló fényében, mit sem törődve a vállalati bonyodalmakkal és vészforgatókönyvekkel, amit valaki valamilyen megfontolásból vagy különös utasításra egy benzines kannával, villanybojlerrel és hálós burgonyával megpakolt, rozoga lovaskocsira kötve parkoltatott a napelemekkel burkolt depó oldalában, a 11-es árukiadó kapu mellett, rövid pályás ügetésre a távirányított fotocellás sorompótól.
… A tárgyalóasztalnál most mégis üveges tekintetek és csüggedt vállak jellemezték a hangulatot; ki-ki kereste a másikban a felkínálkozó cinkosság, leplezett felelősség, a nyílt sebezhetőséggel járó együttműködési készség, vagy éppen a sunnyogó merénylet árulkodó jeleit, de akadt ártatlan naivitást színlelő és a telefonkijelzőhöz, az éppen mellőzött szerető panaszkodó üzeneteihez tapadt tekintet is. A csapatmunka szelleme előírás szintjén működött, de a különcködő, legfelsőbb szintű elismerésért teperő megnyilvánulások és egymásra licitáló ötletelések megnehezítették a közös munkát, és növelték a játszótéri homokozókban megszokott rivalizálást.
… A laptop egérpadját egy hórihorgas mutatóujj pöckölgette közönyösen, mintha gombfociban gyakorolná a közvetlen szabadrúgást egy alattomos, legalább piros lappal felérő szabálytalanságot követően, a fejedelmi svédasztalnál pedig szapora kezek halmoztak és a jegyzőkönyvből lemaradó, torkos egyeztetések folytak, földre pottyanó lazacfilé és koktélcseresznye kíséretében.
… A többiek az égető és egyre szövevényesebb hivatalos ügyekkel ellentétben hamar konszenzusra jutottak abban, hogy sokat változott a világ, az adriai jachtozás és a Seychelle-szigeteki katamaránozás tartalmasabb élményt nyújt, és nem jár azzal a valós veszéllyel, hogy ők és gyermekeik karamboloznak, majd elsüllyednek egy ázsiai turistákkal megpakolt sétahajón a zavaros magyar vizekben. …
… Kerülték ugyanakkor a nosztalgiázásba hajló visszaemlékezést, mert az aktuális nehézségek ellenére a lelkük felszínén elégedetten nyugtázták, hogy felnőtt korukra, szorgos igyekezettel, ügyes helyezkedéssel, néha cséphadaró elánnal megvetették lábukat irányító testületekben, felügyelőbizottságokban és kuratóriumokban, problémás helyzetekben arany ejtőernyővel ereszkedtek egy másik szervezetre, soha nem kényszerülnek vissza seszínű Kádár-kockákba és panellakásba, de még a pasaréti kétszobásba sem, mert azt már kiadták, és otthonra találtak a főváros előkelő zöldövezeti és dzsentrifikált belvárosi negyedeiben, portaszolgálattal, úszómedencével ellátott lakóparkokban és dizájn stúdiók által egyenkockára fabrikált villákban, egymásnak adogathatták a harangsúlyokat exkluzív tagságú konditermekben, és az új kötésű zsoltárkönyvet a frissen felújított templomban. Nem is csodálkoztak volna, ha egy ad hoc számlálóbizottság a mintegy tucatnyi jelenlévő betöltött tisztségének számát százra taksálta volna.
Közvetlenül a határozatképesség megállapítása után, még bármilyen érdemi munka előtt az ülés elnöki pozícióját betöltő vezérigazgató szünetet rendelt el, hogy megkísérelje oldani az érezhető feszültséget. A legfelső tisztség betöltése ellenére két lábbal állt a földön és értelmezni tudta a negatív jeleket a környezetéből. Ennek megfelelően átvette a kezdeményezést a felszolgáló személyzettől, kent magának egy kaviáros kiflit, aminek egy centi vastag vajréteggel ágyazott meg, és a jegyzőkönyvvezetőnek Móricka vicceket mesélt.
… A felső vezetők sorsa bizonytalan volt, mivel következetesen egymásra mutogattak. Vezérigazgató-helyettesek és osztályvezetők adtak egymásnak ellentmondó nyilvános nyilatkozatokat hitvallásuknak és taktikájuknak megfelelően: „Isten velem van!“, „… a miniszter úr biztosított maximális támogatásáról“, „Én mindvégig nyílt lapokkal játszottam, sajnos ez nem mondható el az összes kollégámról“, „… itt mindenki totál hülye, nem tudom, hogy eleve hogyan kerültem ide“.
… A tavalyi év végén a nagyrészvényeseket, így az állami részesedést is kivásárló orosz-kínai konglomerátum „stratégiai intézkedéseket és fejlesztéseket“ helyezett kilátásba, konkrétumok megnevezése nélkül. A cégbírósági adatok szerint az általa alapított magyarországi kft. tevékenységi köre egyelőre nem egyeztethető össze a Nyrt. tevékenységével: „nukleáris fűtőanyag gyártása“ és „textil, ruházat, lábbeli, bőráru ügynöki nagykereskedelme“. Informális, azaz nem megerősített hírforrások szerint általános profilváltásra és bangladesi, mongol, illetve migráns hátterű, arab és „néger származású“ munkások alkalmazására készültek egy a közeljövőben megépülő, mintegy száz futballpályányi alapterületű akkumulátor-összeszerelőüzemben, amely az első ütemben még fejlesztés alatt álló elektromos cséplőgépekhez, bálázókhoz és szippantókhoz szállít akkumulátort.
… Az ötvenes éveiben járó, két gyermekes férfi, aki rendszeresen indult országos kolbásztöltő versenyeken és ellenszolgáltatási igény nélkülvezetett megyei harmadosztályú labdarúgó-mérkőzéseket, eddig tisztázatlan okok miatt nem tért vissza a lakhelyére; a mobiltelefonját és blokkolókártyáját a mintavételi állomáson találták meg. Az ügyet tovább bonyolította egy második, illetve harmadik búcsúlevél felbukkanása, melyeket igazságügyi írásszakértők vizsgáltak.
… Még az orvostudomány rohamos fejlődése mellett is nehezen tudta elképzelni a szolgálati titkok terhének viselését másfél évszázados életkoron túl és azt a kikötést sem tudta hova tenni, hogy „büntetőjogi felelőssége tudatában köteles a megbeszéléseken elhangzottak és bemutatott anyagok tartalmát legkésőbb az elhangzásukat, illetve bemutatásukat követő kilencven napon belül törölni a munkával kapcsolatos, illetve egyéb, akár magán jellegű tevékenység során használt emlékezetéből“.
… Velük együtt a sötétben, de megfelelő világítástechnikával tapogatózott a vállalat népszerű, százezres követősereggel rendelkező influenszer párosa, egy szépségszalonból, Z-generációs designer butikból szabadult fiú és lány, akik szelfibottal és gimbal stabilizátorral felszerelkezve aktívan pásztázták a helyiséget, keresték ketten a megfelelő beállításokat, próbapózokat vágva az esetleges „Live Action“ felvételekhez, amelyek általában terepen készültek …
… A tehetetlen pepecselés ideje lejárt. Radikális lépésre szánta el magát. Egyszemélyes hatáskörében eljárva, az igazgatóság hallgatólagos hozzájárulásával, a volt osztálytársának önzetlen támogatásával és mélyreható lényeglátásával tervezte meg a napirend sarkalatos pontját. A hivatalos meghívóban ez a pont árnyaltan volt megfogalmazva: „A megoldásra irányuló javaslatok azonnali és egzakt előterjesztése.“ Ő ugyan a természetes és mesterséges gyepszőnyegek forgalmazásában és karbantartásában rendelkezett évtizedes tapasztalattal, de elhíresült, kifinomult hatodik érzéke és időzítési képességei már nem egy alkalommal húzták ki pályafutása során a csávából.
Előre megjósolta, hogy egyszer egy tanker zátonyra fut a Szuezi-csatornában és megbolygatja a világkereskedelmet, sőt a világbékét is. Azt is, hogy arab országban fognak legalább egy, de inkább több labdarúgó-világbajnokságot rendezni, és hogy a huszonegyedik században Európa keleti felén legalább egy különleges adottságú, korszakos politikusra figyel majd fel a világ. Határozottan rábeszélte arra, hogy a Sunny Seed egészítse ki a profilját ételfutár szolgáltatással, ami egy ideig jövedelmező volt, és hazai szafariparkok létesítésével, ami kevésbé volt jövedelmező. Ezen kívül még a nyolcvanas években sorozatban három darab telitalálata volt 13+1 totó szelvénnyel, amivel kivívta magának a „Terézváros Totókirálya“ címet.
… Senki sem lepődött meg különösebben azon, hogy a negyedórás szünet lehetőségével nem élve, kézfeltartással egyből jelentkezett Tabdi-Dargyulkó Csenge Brigitta, marketing vezérigazgató-helyettes. A mindenki által Tacsinak, a vezér által Csibinek becézett szakember a vállalat második embere volt, aki a vezérigazgatót leszámítva mindenkit félbeszakított és korrigált. Szakmainál szorosabb viszonyt is pletykáltak közte és a vezér között, de csak azzal tudták bizonyítani, hogy bizonyos napokon magukra zárták a vezérigazgatói irodát, olykor nyögvenyelős zihálás és erőszakos irodabútor-mozgatás hallatszott ki a folyosóra, és egyszer hiába várták a házastársaik a reptér terminálján egy lengyelországi üzleti útról, mert ők csak órákkal később, éjfél után érkeztek meg egy dubaji járattal.
… És volt még egy felvétel, aminek láttán teljesen elborult körülötte a világ, a hányinger környékezte, mert nem tudta, eleve hogyan készülhetett. Sejtése se volt, hogy ki küldhette a borítékot, de most már bárkit el tudott képzelni a hierarchia legfelső berkeiben is. Valaki nagyon ragaszkodott hozzá, vagy csak bosszút akart állni rajta. Valamiért.
… – Szóval templomba jár, de külön él a férjétől és sűrűn vásárol lottószelvényt, azaz szerencsejátékra szórja a pénzt. Az anyjától egy lepukkant nyugdíjas otthonban szabadult meg csak azért, mert a testének egyik felére lebénult és a zöld hályog miatt gyakorlatilag vak, de az intézményvezető és a szobatársa szerint is lát néha dolgokat. A két utcával arrébb lakó szomszédja elmondta, hogy minden hétvégén, de hétköznap is egy másik férfi tölti nála az éjszakát. Szerinte kurvának állt a jövedelemkiegészítéshez, mert a büféből nem lehet megélni. Egy másik szomszéd pedig elmondta, hogy a fia is azért költözött el tőle, mert nem bírta lelkileg elviselni az anyjának ezt a romlott életmódját és inkább kiment Németországba spárgát aratni. A kertjében foltokban nő a parlagfű, holott a településén kifejezetten szigorú előírások vonatkoznak az irtására.
… A kókadt társaság némelyik tagja már hallucinációt is feltételezhetett, mert mire nagy nehezen kinyílt az ajtó, egy ismerős, ugyanakkor beazonosíthatatlan arc tűnt fel, egy titokzatos alak, akinek még a neve is pusmogó spekuláció tárgya volt … és szokása volt a megbeszélések alatt váratlan pillanatban betoppanni a terembe, illetve onnan távozni mindig a legváltozatosabb öltözékben: hol fedora kalapban, Armani ballonkabátban és Balenciaga sneakerben, hol pedig pilóta napszemüvegben, Hermès sálban, Rolex és Patek Philippe karórákkal mindkét csuklóján, az ajtóküszöbön át gurulva egy aranyfelnikkel felszerelt elektromos rolleren, Gucci kígyóbőr taxistáskával a vállán, meglebegtetve az új világrendben szárnyra kapó jet set megfizethetetlen illatfelhőjét.
Annak ellenére, hogy a fizimiskája alapján kapualjban simliző, elvonóra érett neppernek is nézhették, aki a rosszhiszemű pletykák szerint gála rendezvényekre meghívott kidobóemberekkel, többdiplomás pénzmosókkal is együttműködött, a legmagasabb szintű kormányzati és nagyvállalati kapcsolatokat, gigaügyletek módszeres előkészítését és a szürke eminenciások, az 1%-ot kiszolgáló dílerek nemzetközi elit klubtagságát tulajdonították neki, és senki se merte firtatni a kilétét, még kevésbé megkérdőjelezni szerepkörét az egész folyamatban.