szellemek a gépben
hopp andrás
A 03. sz. Repeta Általános Iskolában a 4. osztályos környezetismeret órát Wachmann Balázs tartotta. A fiatal kora ellenére rutinos és szakmailag kompetens tanárnak számított, ami Fellegi Bianka tanuló értelmezésében azt jelentette, hogy az órái érdekesebbek és élvezetesebbek voltak a többi tanár órájához képest, nem beszélve az osztályfőnök Marika néniről, aki üres szájjal is csámcsogott, a fodrásszal telefonált magyar órán, és a tanítói feladatok vállalása előtt egy héttel még trappista sajtot és lecsókolbászt szeletelt a főtéri CBA-ban ugyanazzal a késsel. Problémát okoztak neki az ikes igék és a mérésnél a „Maradhat?“ kérdést kijelentő módban tette fel a vásárlóknak, mert a fizika és matek sosem ment neki. Amikor a túró tizennégy deka túlsúlyt mutatott a mérlegen, a Bianka anyukájánál elszakadt a cérna és már szigorúbb hangon kérte, hogy hagyjon fel végre ezzel a rossz szokásával. A Bianka Marika nénitől sosem kapott jeles osztályzatot, négyest is ritkán, pedig mindent maradéktalanul bebiflázott.
A Balázstól viszont annál többet. Szerette volna, hogy tegezzék a tanulók, de ők nem nagyon merték. A szüleik és a többi tanár sem helyeselte az ilyen közvetlenkedést tanár és tanuló között. A Bianka egyszer aztán vette a bátorságot és letegezte óra után, miután begyűjtött egy újabb ötöst. Különleges kapcsolat kezdetét képzelte kettejük között. De a következő órán rosszra fordultak a dolgok.
Balázs bácsi a környezetvédelem fontosságáról beszélt, meg a tudatos viselkedésről. Érdeklődött, hogy az osztályban hányan gyűjtötték a visszaváltható palackot és kerestek-e zsebpénzt a betétdíjjal. Bianka mindig büszkén feltette a kezét. Mindenkit a visszaváltásra buzdított, mert az újrahasznosítási körforgásban megújult minden egyes palack, lehetőséget kapott egy új életre, mint a hintához használt, megkopott gumiabroncs, vagy a tavasszal rügyező cseresznyefák.
A cseresznye említésekor viszont hirtelen elkomorult az arca, a kezét ökölbe szorította és idegesen, hadarva kezdett mesélni az inflációról, haszonrésről, árstopról, általános forgalmi adóról, élelmiszer veszélyhelyzetről és olyan dolgokról, amikről ő még sosem hallott, bár az infláció szót gyakran hallotta. Aztán sóhajtott egyet, az ablakhoz fordult és feltett egy kérdést:
– Hogyan lehet az, hogy az ecuadori ananász sokkal olcsóbb, mint a magyar cseresznye? Ki tudja a választ?
Senki sem tudta. Csak a Noel kiabálta be a szokásos hülyeségét: – Mert az ananászt majmok szedik!
– És ki tudja, hol van Ecuador? Egy ötösért kijöhet a térképhez megmutatni.
Bianka megint a magasba emelte a kezét, de elhamarkodta és meg is bánta. Arra emlékezett, hogy a polcán lévő világító földgömbön egyszer megtalálta, de az régen volt. Balszerencséjére rá esett a választás.
Remegő lábakon kiment a térképhez, idegesen cikáztak a szemei, de csak Afrikáig jutott el, azon belül is csak Eritrea partjáig. Elpirult, a könnyekkel küszködve ment vissza a helyére. Balázs bácsi nem neheztelt rá, csak a Noel és a többi hülyegyerek nevetett rajta hangosan.
A makrogazdasági és földrajzi kitérő után Balázs bácsi a palackvisszaváltó automatáról beszélt mint a környezetvédelem modern eszközéről, amire a gyerekek is csatlakozhattak telefonos applikációval. Ellenőrizhették a palackok visszaválthatóságát, aztán bedughatták azokat a nyílásba, mert mindenki elérte. A Zsejke nem érhette el, mert picurka termetű volt, meg nyomógombos telefont használt, de róla külön nem esett szó.
A tanár tartott egy hosszabb szünetet, aztán felpillantott a mennyezetre, mintha pókot vagy más zavaró dolgot pillantott volna meg. Aztán az összes tanuló szemébe nézett.
– Ha a gép elfogadta a palackot, tehát a palackból szabadult szellemek tanácsa engedélyezte az újrahasznosítást, az egy lefelé tekergő pályán haladt tovább egy sötét, feneketlen katlanba, ahol nevenincs démonok dolgozták fel.
Ezt mondta. Nem viccelt, a viccelődés meg amúgy sem volt a szokása. A démon szó hallatán Bianka előbbi csalódása huzamosabb aggodalomba csapott át. Horrorfilmekben, mintha valamelyik Harry Potter filmben is felbukkant volna ronda, ijesztő formában. Kedveszegetten battyogott haza az iskolából. Nagyon megszomjazott, de kóla helyett csapvizet ivott. A spájzban megszámolta a visszaváltható palackokat. Az üdítős, sörös, boros palackok díjából vehetett volna magának új hajcsatot, amit a Panka viselt és a Noel szeretett hátulról birizgálni. Végül úgy döntött, hogy sehova sem viszi a palackokat. Vágott magának egy három ujjnyi vastagságú kenyérszeletet, megkente kolbászkrémmel. Rápakolt még tejfölt és hagymás csipszet, harapott egy nagyot és az ágya szélén ülve próbált nem gondolni arra, ami azután következett.